Sárvár 2011
|
|
|
2006 óta indulok Sárváron, eddig mindig a 24 óráson. Ennek hangulata van. Ott kell lennem. Öröm volt számomra a sok kedves ismerőst köszönteni, megölelni a tésztapartin vagy közvetlenül a verseny előtt a pálya szélén. Mostanában (is) igen nehéz időt élek meg a munkahelyemen, ezért most különösen fontos volt számomra ez a verseny. Három napra kikapcsolódtam és ez olyan jó volt. Köszönöm .
A verseny majdnem a tervemnek megfelelően alakult. 200 km-ért mentem. Nem lett, csak 193.638. Semmi gond, jövőre majd ismét visszamegyek a 200 km-ért. Jól éreztem magam végig. Szervezetem a szokásos módon működött(egy megingás volt, de az sem lényeges), probléma nélkül szolgált. Taktikám a következő volt: az első három óra után egy kör gyaloglás, utána pedig kb. óránként egy kör gyaloglás, a többi futás. A rövid, kb. órás szakaszok hamarabb eltelnek, és a végén megjutalmazhatom magam egy kör gyaloglással. Akkor pihennek valamelyest az izmaim is. Ezt többé-kevésbé sikerült is végig betartani. Majd talán hozzáférhetőek lesznek a köridők, kíváncsi vagyok a részletekre. Magamnak nem mértem, sokszor nem is tudtam, hogy hány óránál vagy hány körnél tartok, ritkán néztem a kivetítőt, hiszen nem helyezésért mentem. Az számomra másodlagos(ezzel nem akarom az OB- t lebecsülni). Futni, gyalogolni, figyelni magamra, bíztatni, bátorítani, esetleg vigasztalni a futótársakat, megköszönni a szurkolást. Örömfutni(ha lehet ilyent mondani egy 24 órás futásra). Ezért nem is fogok elérni jelentősebb eredményeket. A hiba bennem van. Viszont szeretnék még hosszú ideig ultrákat futni, ha lehet, akkor a mostani szinten.
A verseny után hazavezettem (400 km), reggel fél négykor ébresztő, indulás kerékpárral szolgálatba. Itt ért egy kis meglepetés, ugyanis a lábamat csak nagy nehézség árán tudtam a csizmába préselni. Később aztán megállapítottam, hogy mindkét lábfejem jelentősen megdagadt. Izmaim, ízületeim normálisan működnek, futni tudok, kipróbáltam. Úgy tűnik, hogy elég jól össze vagyok rakva és ennek nagyon örülök.
|
|